Vica/ Bumbi/ Cica Blogja

Ma megint itt kötök ki, nincs hangulatom kézbe venni a tollat és í naplómba írni… semmihez nincs ma hangulatom. Pontosabban … nem, tényleg nincs kedvem semmihez. Legjobb lett volna, ha egész napot Édes karjai között tölthettem volna, de ez lehetetlen. Úgy volt eleve, hogy ma nem is találkozunk, majd holnap, amikor szülinapozunk. (HA szülinapozunk, mert tök jó, hogy mindenkinek most jut eszébe otthon maradni) De nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni, meg tök nagy késztetést éreztem, hogy menjek fel… éreztem, hogy látnom KELL ma Őt. Persze nem tudtam azzal a busszal/HÉVvel menni, amivel akartam, és mire felértem Vágóra, csak lestem, hogy miaz, hogy I. bá van a kályhánál... kérdeztem tőle, tud-e valami használható információval szolgálni, de nem tudott, csak, hogy legkésőbb 6ra visszajön… nah hát remek, az röpke 4 és fél órát jelölt. Igazából elvoltam, mert elmentem a suliba, megnézni, hogy azok a kuhvák intéztek-e valamit, de hát mondanom se kell, hogy egy lappal se tettek ki többet, úgyhogy okosabb nem lettem, majd ha megkapjuk a leckekönyvünket, akkor meglátom a vizsgaeredményeket. Kifelé összefutottam egyik okos osztálytársammal :D negyed3kor jutott eszébe, hogy bemegy a suliba elkérni a föcitanár elérhetőségeit, mert elfelejtette a pótvizsgát, rendes vizsgára meg nem jött be amúgy sem :D

Utána, hogy ,hogy nem valahogy a Westendben kötöttem ki, rájöttem, hogy még mindig eltudnék verni ott csomósok pénzet:D Lehet fogok is, csak kapjak:D  Felültem a  2esre, pont azon agyaltam, hogy melyik megállót szeretem annyira, hogy eltébláboljak egy jó ideig, mire kitaláltam, hogy elmegyek Márc.15e térre megkeresni egy teaházat, csörgött Édes, hogy merre vagyok, mert visszaért. Nah mondom akkor teaház kilőve, uzsgyi a Vágóra… nem lett egész nap jobb kedvem, nagyon nyomott voltam, éreztem, hogy van valami baj… mikor oda értem, akkor láttam is Rajta, messziről. Komolyan, nem vagyok olyan híres a megérzéseimről, mert ritkán vannak, de akkor jók és sajnos általában a rossz dolgokat érzem csak meg. Hát most is így volt és egész nap húzott lefelé. Édes nagyon kivolt, szenvedett, második éjjel nem aludt semmit, baromi táskásak voltak azok a szép szemei, mérhetetlen szomorúság volt mind a 2ben, vacogott, a fáradtságtól fázott és tök harapós kedvében volt. Mondjuk nekem nem szólt be semmit, engem nem cseszegetett, mondjuk sokat nem szólt hozzám. Inkább csak nézett, mondtam Neki, hogy mondja nyugodtan, és akkor mondta is, igaz, hogy szinte ugyanazt, de tök megértem. Egyfolytában , hogy csak legyen vége a januárnak, ez nem volt az Ő hónapja…nem elég, hogy múlthéten elütötték, ma bezárták a Délinél ez kricsmit, ahova jártak mindig elszámolni, meg minden másért is, azt mondta, második otthona, olyan mintha hazamenne oda és mintha a családjától szakították volna el. Holnaptól patika lesz a helyén és mindenki, aki ott dolgozott, megy szanaszéjjel, van aki még Pesten se marad, úgyhogy… Éves barátságok fognak itt megszakadni, amióta Pesten van, mindig járt oda. Ráadásul folyamatosan adósságokat csinálnak a cégen belül, mindent Neki kell elintéznie, lelkifurija is van talán… de biztos, hogy most fáj Neki, nagyon össszejöttek Neki a dolgok. Nagyon szét volt csúszva. Én meg tök sz*rul érzem magam, hogy nem tudok segíteni. Mondtam, hogy hívjon nyugodtan, ha úgy érzi akar vkivel beszélni, és aranyos volt, tisztára kétségbe volt esve, hogy ne haragudjak, de hát hiába mondtam Neki, hogy nincs miért haragudnom, de erősködött, hogy de igen, mert tök nem koncentrál rám és csak ezzel van tele a feje, meg I. bá is felhergelte, bár nem mondta és… olyan sz*r volt olyan tehetetlennek lenni. Borzasztó rossz volt látni, hogy szenved, hülyeség, de már én is majdnem bőgtem, hogy Neki miért kell, hogy rossz legyen.

Nah mindegy, ehhez sincs kedvem.

Vettem egy paprikás lábtyűt :D Tök vagány.

És jó lenne valami csoda, hogy van üres lakás vhol. Gondolkoztam, hogy megkérem Tesómat, de neki is itt van a barátnője is. Tök felháborító, amikor meg nem lenne létszükséglet, akkor meg válogatni lehetne, hogy hova megyünk…

Istenem de várom, hogy felhívjon. Csak tudni akarom, hogy minden oké Vele. Hihetetlen, hogy mennyire fontos lett az elmúlt hónapokban. Majdnem egy hónapja vagyunk együtt, előtte nem sokkal ismertem meg, de mintha világ életemben ismertem volna. Legjobban annak örülnék, ha most itt lenne mellettem és látnám végre, hogy pihen... komolyan, szétcsapnék mindenkit, aki felverné!!! Hiába ígértetem meg Vele, hogy alszik, úgyse tudna. Jó lenne, ha már tavasz lenne, és eltudnánk menni Csopakra egy hétre legalább. De amíg téli időszak van, anyuék nem fogják megengedni, meg amúgy se néznék jó szemmel, hogy hiányoznék a suliból. De 1×űen muszáj lenne. És muszáj lesz.

Mindegy, lényeg a lényeg, aggódom Érte nagyon. És hiába láttam, öleltem, csókoltam ma, de borzasztóan hiányzik. És nagyon féltem, láttam ma, hogy mennyire megviseli ez a dolog. Utálom az ilyen szitut, mikor egyszerűen mindent megtennék azért, hogy jobban érezze magát, de egyszerűen nem áll hatalmamban már…

Befejezem, nincs kedvem pötyögni se.