Megvan a zizi 5perc…
És most kivételesen tudom teljes mértékben, hogy minek köszönhetem. Hallottam egy történetet, ami hasonlít ahhoz, ami velem is történt és nem csak velem, hanem a körülöttem élőkkel is, de nem ugyanolyan… aki mesélte, az is azt mondta, hogy az Ő sztorija nem übereli azt, ami körülöttem folyt le. Kicsit meglepődtem, mert talán Ő volt az, aki átérzi leginkább azt, amit én is éreztem/érzek. És nem is ismerem szinte jóformán… Valószínűleg sose fogunk találkozni. Mindezek ellenére jó érzéssel töltött el, hogy tudtam segíteni, pedig nem számítottam rá. Ebből látszik, hogy milyen az, amikor VALÓJÁBAN megértik az embert. Meglepődtem nagyon, mert ez a lányzó annyira kétségbe volt esve és elmeséltem én, hogy éltem át bizonyos dolgokat, milyen voltam milyen lettem és azt mondta, ebből tud erőt meríteni. Szimpatikus volt a hozzáállása, mivel úgy fogta fel, hogy nem csak egyvalakinek sikerülhet, hanem, ha nekem sikerült, neki is sikerülhet. Ezzel eddig kb. senki nem értett egyet, mindenki ilyenkor azt vágta a szemembe, hogy „az te vagy”, meg „ne folyton csak magaddal foglalkozz”, bár nem egészen értem, hogy ez a reakció, hogy jött… nah mindegy.
Nah, de akármennyire szimpatikus ez a csajszi (Luca, ezek után a szokásos „L” rövidítés) tényleg tudom, hogy nem fogunk találkozni. Pedig hát nem lenne lehetetlen, kicsit ugyan messze lakik, de sokat jár Pestre, de akkor is… ez egy olyan dolog lett, hogy pont azért, mert ennyire átérezzük a másik problémáját, ezért csak erről tudunk szinte beszélni. A többi problémát meg tudjuk beszélni mással is. De ezt csak egymással.
Fura dolog az Élet… ott kavar be, ahol nem várod. Gondolom ezzel senkinek nem mondtam semmi újdonságot, mindenki át tudja érezni, hogy mire is gondolok. Ma, pl. szóba került, hogy vallásos vagyok-e. Ez olyan kérdés, ami nagyon régen került elő, bárkitől. Elkezdtem gondolkozni, és mivel több beszélgetést folytattam MSN-en párhuzamosan, rájöttem, hogy igen erős hitem van. Ugyan nem Istenben, de amiben hiszek, abban nagyon erősen. Teljesen ledöbbentett ez a tényJ Ez most elhiszem, ha hülyén hangzik, de így van. Méghozzá hiszek abban (többek között), hogy akik azon kevesek közé tartoznak, akik jóindulatúak és szeretnék, ha kicsit jobb lenne mindenkinek az Élet, általában Őket érik a legnagyobb csalódások…ez így van. De hiszek abban, hogy mindez csupán azért van, mert így, valamilyen történés után csak mégjobban arra fognak hajtani, hogy valami jobb legyen és elérik végül a céljukat. Nehéz út, sokkal nehezebb, mint azok számára, akikben csupán az dolgozik, hogy saját maguknak legyen jó és nem érdeklik mások, csak önös érdekek vezérlik, nem vesznek észre olyan dolgokat, amik rövid és hosszútávon IS fontosabbak, mint az a dolog, amit éppen abban az adott pillanatban akarnak megkapni. De akik bevállalják ezt a nehezebb utat, azok azért bírják s jobban a dolgokat. Velük történhet bármi, nem fognak így-úgy rimánkodni senkinek, nem sajnáltatják magukat mindenkivel, égen-földön-interneten, nem fognak fenyegetőzni olyan dolgokkal, amiket úgyis tud mindenki, hogy nem tesznek meg… És ez jó. És ha ez JÓ, akkor valami célja csak volt és kicsivel tényleg jobb lett a világ… Szomorú, amikor valaki nem veszi észre, hogy a másik őérte tempózik, azért, hogy a másiknak legyen jobb… ezt vagy természetesnek fogja venni a másik illető, vagy eljut olyan szintre, hogy már meg sem becsüli.
sz*r dolog, tényleg, de az biztos, hogy erősít, sokkal jobban, mintha nem élnénk át.
Természetesen ma megint eljutottam arra a szintre, hogy nem érzem magam teljesen eviláginak. Nagyon sok mindent nem értek meg. Jó, persze ezzel csomó mindenki így van, de legtöbben átsiklanak azokon a dolgokon, én viszont fennakadok. Nem tudom, honnan jön belém ez a marha nagy változtatni akarás, de tényleg így van, hogy ha tehetném, annyi mindent megváltoztatnék…
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Később
Nos mivel Kedves Tesóm rátenyerelt a gépre, hogy most neki ez kell, nem tudam ugyanúgy befejezni, amit elkezdtem. Arra számítottam, hogy sokat fogok írni, nagyon, de már kicsit le is nyugodtam, meg elszállt az ihletem.
Igazából azon vagyok még mindig fennakadva, hogy folyamatosan azt látom a saját szorosnak számított környezetemben is, meg „L” elmondása alapján nem csak a körülöttem élők is ezt teszik… szóval, hogy néhány embernek mennyire nem számít az, hogy kivel van, mit mond. Mint azt az elején mondtam „L” is nagyjából azt éli most át, ami velem már megtörtént szeptemberben. Neki most törnek össze az álmai, hasonló szituban, mint az enyémeim is. Annyival „könnyebb” a helyzete, hogy Ő csak egy emberben csalódott, nem 2ben. De hát az is jóval több, mint kéne :s Mondjuk Ők ennyit nem voltak együtt a párjával, mint anno Mi „D”vel, „L”-ék „csak” másfél évesek lettek volna. Persze átérzem ennek ellenére a fájdalmát, teljes mértékben, ez is nagyon sok idő… ilyen befejezést pedig azt hiszem senki sem érdemel. Főleg nem ilyen jóindulatú ember, mint „L” is… Neki is minden hite exében („B”-> Balázs) volt, sokat jelentett, szerette, szereti még ennek ellenére, hogy így alakultak a dolgaik. Annyiban folytatódik másképp a történetünk, hogy náluk egyelőre úgy néz ki, nem lesz olyan 4hónap, mint nekem volt, mivel „B” már most fűzögeti a régi bnőjét. Aki igencsak nagy lotyó lett, már amennyire „L” meséli. És hát miért ne hinném el neki… biztosan joggal érzi annak „L”. (régi barátnő „R”, mint Regina) Sőt amit elmesélt, én is nyugodt szívvel kijelentem, hogy bizonyára az. Annak ellenére, hogy „L” és „R” nem voltak sose olyan hűdenagy barátnők, az információáramlás ott is megvan, „L” azóta i tud mindent, hogy mi folyik „B” és „R” között. Hát nem irigylem. Hiába próbálok a lelkére beszélni, hogy próbálja kiszűrni az ilyen információkat, tudom, hogy nekem is idő kellett ahhoz, hogy teljesen képes legyek elszigetelni magam az ilyenektől, és megtanultam mikor kell becsukni a fülem, és kivel nem kell beszélni. De át tudom érezni, hogy milyen érzése van. Láttam képeket is mindenkiről (tök jó dolog ez az MSNJ ), és nem csodálom, h „L” ki van bukva, „B”nek igencsak ízlésficama van:S Elhiszem, hogy az egész baráti kör „B”-on röhögne, ha megint összejönne „R”rel. „R”en pedig azért, hogy ilyen borzasztóan naiv és ilyen ótvaros, könnyűvérű kis pitsa. És most hiába látom más embernél, de nem tudom elhinni, hogy az ilyen az vonzó bárkinek is hosszútávon. „L” elmesélte, hogy „R” az a típus, aki azt hiszi magáról, mindenki jó csajnak tartja, közben meg senki. És arra alapozza, hogy mennyi pasija van/volt. Hogy büszke arra, hogy megk*rják úton-út félen. Szerelmesnek mondja magát egy pasiba, de közben kekeckedik 2 (!!) másikkal és egy teljesen másikkal jár szexelni. És azt hiszi, hogy komolyan gondolják a srácok :s Szóval nem tudom, mi kell ahhoz néhány embernek, hogy leessen neki, hogy csak kihasználják, és csak azt látják benne, hogy könnyen megkapható. De általában az ember tisztában van vele, hogyha ő könnyen megkaphatja, akkor bárki más is… nem? Meg istenem miket nem mesélt „L”… hogy „R” azért van meggyőződve, hogy „B”nak megint pálya lenne, mert, hogy már 4-jére jönnének össze (pedig hát ebből nem pont az látszik, hogy hiába próbálkoznak, 2-jára, 3-jára sem működött a dolog???) talán érdemes megpróbálni valamit, körülményektől függően. De általában már az is felesleges…), meg úgy viselkedik, mintha ugyanúgy együtt lennének azóta is, nem szakítottak volna sose, nem hogy évek óta... Hát könyörgöm hova lesz az ilyen világ, nem arról beszélnek az emberek, hogy így a nőké az irányítás meg úgy a nők kezében a hatalom és emancipuncik é társaik? Hát hogy lehet valaki ilyen hülye?? Mind a 2… egyik azért mert elhiszi, a másik meg azért, mert képes leírni, amikor úgyis tudja, hogy valójában nem úgy érez, csak sokkal kényelmesebb megoldás, mint „L”-el szembenézni. Áh, nem értem én ezt. Teljesen, tényleg át tudom érezni, hogy mit érez „L”, ugyan én nem vagyok képben azzal, hogy mik folynak körülöttem, de hát van annyi eszem, hogy valami hasonló, hiszen ha nem így lett volna, nem így alakultak volna bizonyos dolgok. Meg annyi a különbség, hogy engem már személy szerint nem érdekelnek a dolgok. Szóval nem az érdekel, hogy ki csinálja, hanem az, hogy elkerüljek minél messzebb az ilyen viselkedéstől. Elkerülhetetlen, hogy magam körül ne ezt lássam, de azt legalább meg tudom akadályozni, hogy mindezt, mint belső szemlélő éljem át. Fölöslegesnek tartom azt, hogy nem csak magamnak de másoknak is hazudjak. Minek? Csak bonyodalmat okoz. Örülök, hogy képes vagyok elengedni a múltat, és képes vagyok a jelennek élni. A múlt nem hiába lett múlt, nyomós oka volt rá. Ha nem lett volna, akkor nem lett volna belőle múlt, és még mindig élve. Egyszer talán lehet belőle egy másmilyen jelen, de ugyanolyan nem lesz, nem lehet kívánni se, és jobb is, hogy nem lesz semmi ugyanolyan. Tekintve, hogy az, olyan formában egyszer már bizonyítottan megbukott… annyira pedig sose fogom aláadni, hogy inkább bevállalok valami olyat, ami egy kis ideig jó lehet, de hosszútávon sehogyse tenne jót. Akkor, de majd csak akkor, ha ilyen szituban leszek, elgondolkozom azon, hogy talán nekem kéne akkor változtatnom dolgokon… ez mondjuk pár emberre ráférne… mármint az elgondolkozás… Én szerencsére most teljesen jó helyzetűnek mondhatom magam, nem is panaszkodom. Borzasztó fontos számomra „S”, de ha most vége lenne… egy ideig magam alatt lennék ez biztos, de hamar feltalálnám magam, ha adna őszinte választ a miértre és nem úgy, hogy gyorsan keressek valakit, aki meg………. csodálkoznak az emberek (csajok), hogy ha nincsen hosszú távú kapcsolatuk. De nem gondolnak bele, hogy mért. Hogy ha esetleg több tartás lenne bennük, akkor hamarabb lenne valami… Gerinc… de jó lenne, ha néhány emberben csak a szikrája meglenne…
Kicsit most olyan... Bedühödött állapotba kerültem. Nem olyan lebegős, most csak szimplán azt látom, hogy mi folyik. Én szerencsére kikerültem az ilyen dolgok közül, engem nem érnek ilyesmi bántások, mivel ki vannak szűrve az emberek, tudom kire, menyire lehet számítani, mennyit lehet beszélni valakivel, meg ilyenek. De rossz látni, hogy olyan emberek szenvednek az ilyen emberek viselkedésétől, akik nekem fontosak. Ha tehetném, addig mondogatnám nekik, hogy felejtsék el őket, amíg el nem hiszik, de tudom, hogy úgyse érne semmit, át kell élni hozzá pár dolgot… Nem mindenki olyan, mint „L”…
Sok mindenre jó volt ez a mai napi beszélgetés. Sok mindent máshogy látok én is. És ez jó… Ami pedig jó, az meg tudjuk… J
Amúgy fura, mert aki csak így a blogomon keresztül ismerne, azt hihetné ilyen depis valaki vagyok, pedig amúgy meg tökre nem… sőt, csak akkor vagyok ilyen lehangolt, amikor ide írok.
Persze ez a mai beszélgetés arra is jó volt, hogy rájöjjek, semmivel sem vagyok okosabb, még mindig nem tudom, hogy jó az, amit gondolok valamiről vagy nem…? Mert kaptam az előny és a hátrány oszlopba is ugyanannyi strigulátJ
Meg fura, mert ilyen dolgok után jövök rá, hogy mennyire értem azt, amit egyik kedves ismerősöm mondogat. Nagyon el van szállva mindig és mindig csak ilyenkor értem meg amiket mond… ezt picit sajnálom, jó lehet mindig egy magasabb fordulatszámon pörögni. Amúgy fura belegondolni, hogy hogy kerültem ezzel az emberrel ismeretségbe… J Ő is először másnak gondolt, hála egy harmadik személynek. Aztán rájött, hogy nem teljesen van úgy minden, ahogy azt a 3. személy mondja… Tök fura. Mindegy.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Még később:
Ajjaj… anyu megy ki Németországba csütörtökön Németországba. Rézi néni ugyan otthon van, tegnap hazaadták, de azt mondták maximum 2 hét. Nagyiék csak azért akarták annyira, hogy hazaadják, hogy hadd haljon meg szegény otthon… Most megy ki anyu, telefonált a nagyi, hogy menjen ki csütörtökön, maradjon kinnt köv. vasárnapig… szörnyű ez a dolog… amikor ennyire tudjuk, hogy csak az van, hogy meghal, olyan nincs, hogy nem. Szerintem annyi lesz még, hogy megvárja, amíg anyuék kiérnek Tesómmal, meg nagyi, ill.Rézi néni nővérével és utána elalszik (remélem. Nem lehet kívánni Neki, hogy szenvedjen, az lenne a legtisztességesebb megoldás, hogy csendben mehessen el)
Vhááá, ez nagyon nem jó bejegyzésL
Szebbet, jobbat, mindenkinek…
