Vica/ Bumbi/ Cica Blogja

Milyen fura az élet… akkor lép valamit, amikor már nem is várod. Hihetetlen öröm volt, mikor megláttam újra Őt. Nem is számítottam erre, bár tény az esély megvolt rá. De már nem bíztam abban, hogy teljesülhet ez az apró kívánság. Imádom ezt a rezgést, amit kivált belőlem, akármennyire titkolom… Ismer ennyire, hogy ezt is lássa rajtam, hogyne ismerne… nem vagyunk idegenek egymás számára. Istenem, az elmúlt X idő, mintha csak úgy elszállt volna. Tudtam én, hogy nehéz lesz, de sikerült. Megint az Övé lehetek… és Ő az enyém. Kicsit fájt, hogy eddig tartott, hogy rájöjjön, szüksége van rám, de hát tudtam én már mikor, hogy így lesz. Senki nem hitt ebben, a végén már én sem teljesen. Már majdnem hülyeséget csináltam, de szerencsére  vezérelt valami ott bent és azt mondta, hallgassak a szívemre, kicsit tűrjek még inkább én, ha úgy alakul, szenvedjek, de ne csesszek ki mással, nem fogja megérni. És tényleg… annyira jó volt először csak látni… észrevenni nem csak a szembeötlő változásokat, hanem a piciket, aprókat is… egy új nyaklánc mióta nem láttam… Új haj, meg ilyenek J Jó volt kielemezni, amit látok magam előtt és érezni a szeretetét, ami csak nőtt, mióta nem láttuk egymást és elsodort az élet egymástól picit. Jó volt újra az ismerős illatba fúrni a fejem, érezni azt a biztonságot, amit csak EZ az ölelés adhat és semmi más… Megint csak azt érzem, hogy nekem ott a helyem. Mellette. A karjai között. Vele… Visszakaptam a Másik felemet, újra teljes lehetek…! A legjobb dolog, ami történhetett most velem. (persze azután, amit még nem szabad elmondanom:D) Tényleg, ez az a 2 dolog, ami képes lehetett arra, hogy kihúzzon a rosszból, meglássam a fényeket és színeket és ne ragadjak le a sötétségben és egyhangúságban. Üdvözöllek optimizmus! Üdvözöllek ÚJ ÉLET!!!

Voltunk pénteken a Soho Londonban, Pesten. Nagyon jó hely, csak kár, hogy sokan voltak, de szupi voltJ