Vica/ Bumbi/ Cica Blogja

Hm.... igazából én írtam múlthéten gy pár sort csütörtökön, a suliból,mivel nem akaródzott bemenni kisvállalkozásira és bemetem a büfébe netezni. Nagy nehezen pötyögtem valamit, (mivel ott ilyen tök ratyik a billentyűzetek és kalapáccsal kell őket kb csapkodni) de most igencsak meglepődve vettem észre, hogy az a bejegyzés sehol sincsen....:O nah de sebaj.

Legutoljára nyáron írtam azt hiszem. Sőt biztos vagyok benne:)

Azóta nagyon sokminden történt velem, jó is,rossz, vegyesen , jött minden ahogy (nem) kell...

Nem tudom mi ütött belém most,de nagy kedvem lett leírni a dolgokat,persze csak röviden.

A nyár is elég összetett volt így belegondolva. Ez volt az az időszak amire azt mondtuk akkori Párommal("D") hogy igen,rendbehozzuk a kissé szétcsúszott kapcsolatunkat. Ez hol ment hol nem...szerintem voltak tök jó pillanatok és én nem éreztem azt h pl velem akkora problémák lennének, hogy ehhez egy egész nyár kelljen. Aláírom, feszült voltam nagyon sokáig, de szerencsére ez az érettségivel elszállt. (najó a felvételi miatt csak kicsit később, de az már nem izgatott annyira. Amúgy felvételim eredménye eléggé csak egy nagy 0lett.  Most egy 2éves OKJ-s képzésre járok az Atalantába, ha valakit érdekel, tök jó az egész:) )legalábbis úgy éreztem,és most is úgy érezm.

Voltunk nyaralni is, méghozzá Horvátországban. Ehhez az úthoz nagyon sok reményt fűztem,vártam már, hogy mehessek vmi tengerpartra , feltöltődni szellemileg-lelkileg, mindenhogy. Természetesen sehogysem akart ez jól elsülni... Rossz volt az időnk, alig tudtunk fürdeni, meg ilyenek... a társaság viszont jó volt..sokan mentünk:) Az volt a baj, hogy túlságosan is jó....:( Volt egy srác, "R",aki túlságosan is felkorbácsolta az érzéseimet, miközben ugye Párom ("D") is ott volt, ráadásul ugye problémamegoldáson voltunk... de sok volt ott a bezártság vagy összezártság vagy nem tudom mi, persze kinnt is összevesztünk:( "R" pedig, mintha ráérzett volna h mi van... lehet tudat alatt bíztattam vhol,nem tudom. Nem vagyok büszke a vele történt incidensre, habár (ez az igazság), tudom, hogy ha akkor nem történt volna semmi, akkor azt nagyon sokáig bántam volna.

Innentől kezdve, ettől a nyaralástól kezdve igencsak haladtunk lefelé azon a bizonyos lejtőn. és megsem álltunk a végéig... csak az volta probléma, hogy egyikünk hagyta magát, másik nem akarta, és próbált volna ezen segíteni,de egyedül nem ment. Szeptembertől kezdve volt egy nagyon depis időszakom, mélységesen csalódtam akkor abban az emberben aki a világot jelentette nekem, még akkor is ha nem volt mindig minden okés. Fájt, h képes volt otthagyni engem, méghozzá olyan körülmények között, amik akkor voltak. Fájt az is, hogy nem könnyítette mef a dolgomat, csak nehezebb volt az egész. (bár, büszkén jelentem,kibírtam!!!) Fájt, hogy nem csak Őbenne, de másban is csalódnom kellett.  Fájt, hogy 2év és 9hónap után így kellett elválnunk egymástól, haraggal, utálattal és bazi nagy sírások közepette. (legalábbis részemről) Azóta eza harag elmúlt, az utálat is ,meg a nagy sírások is idővel egyre csak apadtak... de a fájdalom nem szűnt. Hiába van most már, ez a fájdalom akkora sebet ejtett, hogy nem tudom meddig fog megmaradni. Valamilyen hatással szerintem kifog hatni -nem hiszem hogy egész életemre,mert nem használok ilyen nagy szavakat- nagyon sokáig... ez látszik már most is. Borzasztó lelkifurim van új Párommal, "B"vel kapcsolatosan, mivel fontos nekem, és tudom hogy én is fontos vagyok Neki, és nme tudom feltételezni Róla, hogy Ő megcsaljon, tehát nem ettől félek,pedig félhetnék éppenséggel ettől is, hanme , hogy nem kellek Neki másra,csak arra, hogy eltudja mondani, hogy igen , van barátnőm... És ez hülyeség,mert nem így van, tudom,de valahogy nem hagy ez a gondolat és szinte már várom, hogy mikor fog Ő is megbántani, megalázni... utálom ezt az érzést,de nem tudom félretenni, pedig szeretném. Ha Vele vagyok, sikerül. De amikor itthon vagyok, egyedül, akkor végül is akárhová nézek mindenhol az Első, a Régi jut eszembe , Róla pedig a már fennt említett félelmek.... Nagyon remélem,hoyg ezek elmúlnak, mert ha nem, akkor nagyon mérges leszek... :(

Nem tartom magam egyszerűen normálisnak, hogy ezeket ideírom. Mikor kb szerintem 2en ovassák el, pont azok akiknek legkevésbé szeretném ezt tudtukra hozni. Lehet éppen ez benne a poén, ezért érzem szükségét ennek.  Nem tudom.

Még a nyárhoz visszatérve voltam kegyetlenül berúgva, emlékezetkiesésig, volt bankettünk, leérettségiztünk, nagyon sokat aggódhattam legjobb barátnőmért, de szerencsére az Ő ezen története poztívan végződött, örültem , h egy másik kihaló barátságomat feltudtuk éleszteni. Ugyan egy ideig csak, mivel szeptemberi depi korszakhoz ez is hozzátartozott, ennek a sztorinak a vége. Egész nyáron kb ment ennek a barátságnak az újjáépítése, úgy éreztem, hogy igen, ez k*rvajó lesz így és hogy tényleg az idő segít mindenen, és örültem, tényleg nagyon örültem ennek az egésznek. "F" is olyan szintre került, hogy tűzbe tettem volna érte a kezem, tényleg.  Aztán mi lett belőle... kiderült hogy én voltam naiv.  Persze megint az lett, hogy első megérzésemre kellett volna hallgatni, de neeem... voltam akkora balek, hogy azt mondjam, hoyg nem,elfojtom ezt a rossz érzést,és gyerünk, bizalom,stb. Nah hát ezt nem kellett volna. Nagyon nem... sokminden sz*rul esett így vele kapcsolatban utána is. De legalább lett annyi eredménye, hogy szilárdan tudom azt modani, amit szinte mindenki hajtogatott nekem 3éve: hogy felejtsem el a vele való barátságot. Majdnem 3évig hallgattam ezt, de folyamatosan, mindenkinek ez volt kb a véleménye, és én voltam az aki szavazott annyi bizalmat, hogy csakazértse vettem figyelembe a többiek véleményét. Mondjuk ezek után lehet megis érdemlem azt amit kaptam a hátam közepébe, mondván, hoyg aki hülye,haljon meg. Igen lehet szemétség, hogy "D" vel kapcsolatban azt érzem , hogy fáj, és legboldogabb ember lennék a világon ha lehetne visszafelé pörgetni az időt, mondjuk úgy áprilisig, hogy Ő is tudjon változtatni a múlton, ha akar, meg én is, "F"el kapcs meg nincs ez az érzésem. Igen,ez azért van,mert "D" majdnem 3évig része volt az életemnek, ott volt  a mindennapjaimban, Ő az aki legjobban ismer(t), "F" viszont az elmúlt 3évben igencsak kiesett az életemből, kb 2hónap volt amire azt mondtam, hogy igen, együtt töltöttük, és annyi idő alatt nem lehet megszilárdítani egy már meglévő barátságot sem ahhoz, hogy ilyen rövid időn belül ilyen dolgokat elbírjon, mint amik történtek. Nem tudom utána a dolgok mennyire mentek direkt az én baszattásom céljából, de nagyon sokáig csak "F" nevének meglátása is kihozta belőlem az idebeteget. Ma már természetesen vele is máshogy állok, nem ugrálok a nyakába meg semmi, de a harag, az a GYŰLÖLET már átalakult. Semleges,csak "D" közelébe ne lássam,mert az idegbajjal lesz egyenlő.

Tehát nem azért van ez az érzésem, hogy "F"-t szopassam,nem azért megy, hogy vele legyen kicseszve...

szal jah... sz*r dolgok ezek. Főleg ha az ember kiteszi a másikért a lelkét és mind a 2 hátba b*ssza. Nesze neked bizalom,mire mész vele... fölösleges több emberben megbízni, sztem max 3az akire még úgy számítani is lehet plusszban.

Komolyan, úgy tennék egy kis JÓ-t ebbe a világba még... annyira ráférne.. úgy az emberek nagy részére... mert miért van az, hogy vannak páran, akiket szeptembertől ismerek, vagy csak azóta ismerem őket jobban, és mégis tök normálisan tudnak viselkedni, úgy ahogy az elvárható? Aki meg közelebb van hozzám, az meg miért gondolja úgy, hogy akkor ezek a kérések, ami úgylátszik egy egy barátság kezdeti stádiumában nem is kérés,hane, mindenki számára alap, elhanyagolhatóak és miért éreznek az én szememben arra késztetést, hogy lenézni és kicseszni a másikkal? Miért van az, hogy ha másokat megbántani kell, akkor mindenki csak magára tud godnolni? vagy éppen fordítva? Miért van az hogy ha az emeberek magukra gondolnak, akkor annak velejárójának kell lennie annak, hogy valaki mást megbántsansk? Akit állítólag nem is akartunk megbántani. Hogy lehet valakit véletlenül megbántani? Meg csak úgy, hogy jött...?  

Tudom magam baja...nem is várok semmi reakciót. De jól esett most ezektől megszabadulni. "B"ot akármennyire fontos nekem,nem fogm ezzel terhelni a lelkivilágát,tudom, hogy ha "D"nek lettek volna ilyen gondolatai "F"el kapcsolatban még (igen ők is exek.itt mindenki mindnekinek az exe) amikor mi együttt voltunk, lehet megőrültem volna, ha hallom ezeket. Akármennyire nem akarok "D"vel lenni most, mondhatnám ezt "B"nak... szegény azt érezné csak , hogy vágyódom vissza... ami lehet igaz is, de csak abban az esetben ha akkorra lehet visszamenni, amikor még csak mondjuk 9hónaposak voltunk, és minden szép és jó volt. De tudom, hogyaz már a visszahozhatatlan múlt... ami tagadhatatlanul szép volt, úgyhogy "D", ha olvasod ezeket... azért köszönöm.

Írnék én szívesen "B"ről is,de azt hiszem,itt most nem ez volt a lényeg. Ő most fontos nekem, örülök, hogy Ő egy olyan valaki aki teljes mértékben megbecsül, akivel jól érzem magam, szivesen tesz értem bármit, nem kell tervezni semmi programot, mert úgysem úgy sül el, de mégis megyünk mindig valamerre, nincs ötletekben hiány és nem megy ezen a veszekedés, hogy " akkor miért nem mondtad hamarabb, hogy menjünk ide-oda...?" És tudom, hogy számíthatok Rá, de/pdig még kezdeti stádiumban vagyunk. Örülnék neki, ha már komolyabban lennénk, de tudom, hoy idővel majd kialakul. Szóval félreértés ne essék, boldog vagyok Mellette, Vele... De volt pár dolog ,ami igencsak ilyen szomorú, letargikus dolgokat hozott ki belőlem, és nem bírtam magamban tartani.

Nah... majd elválik, mikor kerülök újra ide. Lehet, hogy nem egyhamar:)

Addig is minden jót mindnekinek.

csomó dologról szót sem ejtettem. Majd egyszer....