Holnap lehet, hogy megyek én is Németországba... most mondott anyu olyat, hogy Nagyi biztos örülne, ha ott lennék... Rézi néni meg szerintem már csak anyut várja... úgy érzem jó lenne, ha kimennék, elvégre, pihenni tudok a kocsiban is, fertőzni már azért nme fertőzök valószínűleg... és nekik is szükségük lehet támogatásra. Emlékszem, 5éve is én voltam aki tartotta a lelket, én kibírom helyettük... nem lehet elvárni Tőlük, hogy folyton erősek legyenek, én pedig ha erre van szükségük, bírom... Ma már az ápolók úgy mondták, hogy viszlát holnap, ha lesz egyáltalán holnap... Ez annyira szörnyű:(
Nagyi rengeteget sír. Ez a legrémisztőbb az egészben, ez teszi számomra félelmetessé a dolgot, hogy megint azokat látom /hallom sírni, akiket eddig csak akkor, ha nagy gáz volt és mindig egy bizonyos sziklát jelentettek a szememben, mert annyira nagyon erősek... Anyu meg a Nagyi... Bár remélem soha nem fogom megtudni, milyen érzés látni egy testvért ennyire szenvedni:( Nagyi, mint nővér, majd főnővér, meg orvos, nagyon sokmindent látott betegséget, de Neki ez új... amikor Ő dolgozott, nem volt ilyen elrákosodott a világ... szörnyű lehet pont a saját testvérén látni, hogy mennyire fájdalmas:(
Holnap derül ki, hogy menjek, vagy ne...
Elméletileg úgy terveztük, hogy szombaton elmegyünk Tesómmal síelni,de hát úgy látszik, egyáltalán nem biztos, hogy mi lesz, hogy lesz...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.