Hazajöttünk.... igazából már tegnap. Csütörtökön mielőtt indultak volna anyuék, mondtam neki, hogy várjon, pakolok, megyek én is.. Ugyanis csütörtökön reggel, mikor anyu felhívta a nagyit, hogy indul és csörgött a telefon, Rézi néni már azt gondolhatta, hogy a csengő az és akkor halt meg:( Anyu nem hitte el nekem, hogy csak őt várja... igazából nem fogtam fel teljesen. Ha jól belegondolok, igazából Ő volt így az első ennyire közeli rokonom,aki meghalt. Persze volt unokatesó,meg minden,de Hozzá sokat jártunk végül is, szorosan tartottuk a kapcsolatot. A legtöbb magyarországi rokonommal nem ilyen szoros a kapcsolat, mint vele volt... de már itthon vagyok...
nem is tudom mikor voltam utoljára ennyit Lichben. Mindig úgy mentünk, hogy pénteken mentünk, vasárnap már jöttünk is. Most majdnem egy hetet voltunk. Szörnyű.
Elég mozgalmas volt azért ez a pár nap, majd ha kikerülök a gödörből, öszeszedem leírom megint. Persze megint visszatérek a word és onnan bemásolós sztorihoz mert tegnap is akartam írni, elkezdtem és lejárt a bizt. időkorlát. Megint.
Most nem fog,mert befejezeme gyorsan.
szóval mint azt megkaptam ma, kemény kis p*csa vagyok,de azt hiszem tűrőképességem határára értem. Vagy a depiresszióéra. Nem tom,nem ismerek magamra. Azt hiszem senki...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.